3.napja Londonban!
Mivel nagyon későn feküdtünk le ezért csak 10kor keltünk fel! Elkészültünk és lementünk a szálloda éttermébe reggelizni. 11kor megcsörrent Náti telefonja egymásra néztünk majd Náti gyorsan felkapta a telefont:
-Háló! mondta Náti a telefonba.
-Szia! köszönt bele egy fiú hang.
-Kevin vagyok! mondta a telefonból egy fiú.
-Kevin? kérdezte Náti.
-Tegnap este táncoltunk és megadtad a telefonszámod gondoltam találkozhatnánk! mondta Kevin.
-Ja persze most már tudom csak ugye nem tudtam a neved. mondta Náti.
-Akkor találkozunk? kérdezte Kevin.
-Persze találkozhatunk! De hol és mikor? kérdezte Náti.
-Hát mondjuk ebédelhetnénk négyesben! mondta Kevin.
-Az fantasztikus lenne! vágta rá Náti.
-Akkor találkozzunk a "London Restaurant " nevű étterem elött 1kor! mondta Kevin.
-Rendben akkor 1kor. egyezett bele Náti.
-Szia! köszönt el Náti.
-Szia! köszönt vissza Kevin.
Náti lerakta a telefont és már mondta is:
-Kevin volt, tudod a tegnapi fiú!
-Tényleg na és mit mondott???? kérdeztem izgatottan.
-Ma találkozni akarnak velünk! mondta Náti.
-Velünk? kérdeztem meglepetten.
-Igen a haverja is jön akivel te táncoltál! mondta Náti.
-Tényleg? kérdeztem csillogó szemekkel.
-Aha! vágta rá Náti.
-1 órakkor talizunk a "London Restaurant" nevű étterem elött! monta Náti.
-Oké akkor készülődjünk mert mindjárt dél! mondtam.
Mikor elkészültünk Nátival elindultunk az étterembe persze direkt egy kis késéssel. Körülbelül negyed kettőre értünk az étterem elé és a fiúk már ott álltak.
-Sziasztok! köszöntek előre.
-Sziasztok! köszöntünk vissza.
-Bemegyünk? kérdezték.
-Persze! vágtuk rá.
A fiúk nagyon jófejek voltak velünk! Náti Kevinnel beszélgetett és pedig a másik fiúval:
-Elárulod a neved? kérdezte tőle a fiú.
-Lexi! mondtam.
-És a te neved? kérdeztem.
-Frenki! árulta el.
-Frenki. Tetszik ez a név. :)
-Nekem is a Lexi! mondta Frenki.
-És egyébként ti Londonban éltek? kérteztem.
-Nem csak nyaralni jöttünk! mondta Frenki.
-És ti? kérdezte.
-Igen mi is! mondtam.
-Meddig maradtok? kérdezte Frenki.
-2 hét de már 3napja itt vagyunk! mondtam.
-Ti meddig maradtok? kérdeztem.
-Hát mi 3hétig de már 1hete itt vagyunk! mondta.
-Értem. mondtam.
Már körülbelül 2órája beszélgettünk amikor csak egyszer:
-Ne haragudjatok de nekünk mennünk kell! mondta Náti.
-Nagyon sajnáljuk.mondták a fiúk.
-Hazakísérünk titeket! mondta Frenki.
-Rendben! mondtuk Nátival.
Hazakísértek minket majd tőlem megkérdezte Frenki:
-Holnap is randizunk?
-Hát.. talán! mondtam.
-Ezt igennek veszem! mondta.
-Na mi megyünk! köszöntünk el Nátival.
-Sziasztok! köszöntek el tőlünk.
Felmentünk a szobánkba Nátival majd megkérdeztem tőle.
-Miért kellett eljönnünk?
-Azért mert a Hús amit kértem rettenetesen fűszeres volt és nagyon fáj a hasam! (rohant be a mosdóba)
-Ja értem..! mondtam. (szegény)
Este lementünk a Szálloda éttermébe vacsorázni és utána felhívtuk Skype-on a szüleinket! Mindent elmeséltünk nekik! Vagyis majdnem mindent mert a fiúkról nem szóltunk nekik mert még semmi sem biztos.
Miután végeztünk a Skype-on elmentünk fürdeni és aludni.
-Jó éjt Náti!
-Jó éjt Lexi!